Azon időben mondá az Úr e példabeszédet: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal – felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki -, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. – Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.
Elmélkedés
Nem egyszerű ez a történet, mi több, talán meg is botránkoztató. Krisztus egy olyan intézőről beszél, aki azt gondolta, hogy minden következmény nélkül gazdálkodhat a rábízott vagyonnal. Hozzászokott ahhoz, hogy ő bárkit számon kérhet, neki pedig mindenki szinte kérdés nélkül engedelmeskedik. Biztos remek szakember lehetett, aki a maga erejéből emelkedett fel erre a hivatalra. Vélhetően haragosai, üzleti ellenfelei alig várták, hogy visszaéléseit, visszatetsző életmódját felettesének elmondják. Amikor figyelmeztették, akkor a tőle telhetően elkezdett fölkészülni a nagy elszámolásra.
Akiket idáig lenézett és kihasznált, azokon kezdett el segíteni. Biztos nem volt egyszerű találkozni azokkal, akik haragudtak rá. Krisztus figyelmeztet minket, hogy se szegényen, se gazdagon ne felejtsük el, hogy mi is számadással tartozunk, s a ránk bízott feladatokat abban a tudatban végezzük, hogy bármikor tudjuk korrigálni, javítani, mivel mindent az Istentől kaptunk.
Ima
„Uram, ki megáldod a téged áldókat és megszenteled a benned bízókat, üdvözítsd népedet és áldd meg örökségedet, Egyházad teljességét őrizd meg! Szenteld meg azokat, kik házad ékességét szeretik! Te viszont dicsőítsd meg őket isteni erőddel, és ne hagyj el minket, kik benned bízunk! Ajándékozz békességet a te világodnak, Egyházaidnak, papjaidnak, hazánknak és minden népednek; mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, leszállván tőled, a világosság Atyjától (Jak 1,17). És téged dicsőítünk, imádunk s neked hálát adunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.” (Részlet Aranyszájú Szent János liturgiájából)
Jaczkó Sándor atya