„Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre. Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülni. Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki. Mindenkit tűzzel sóznak majd meg. A só jó. De ha a só elveszti ízét, mivel ízesítik meg? Legyen bennetek só, és éljetek békében egymással.”
Elmélkedés
Elképzelheted, ha Krisztus ezt a tanítását mindenki szó szerint betartaná, akkor mennyien döcögnénk fél lábon, vagy talán már anélkül élnénk. Furcsán is nézne ki a világ, ennyi csonka emberrel. Először talán viccesnek tűnne ez a kép, aztán egyre nyomasztóbbá válna. Máshol meg azt halljuk, hogy mindenki valósítsa meg álmait. Mindenáron törekedjen arra, hogy kiélje minden vágyát, következmények nélkül élvezze az élet örömeit. Néhányan szinte minden gátlás nélkül élik luxus életüket, nem kevés megbotránkoztatást okozva. Miért is keveredett össze a valóság és a krisztusi tanítás? Ha feladod azt, hogy a mennyországban a helyed, akkor máshogy éled az életed, mint akinek ez az életcélja. Vajon hogyan szerezheti vissza az ízét elvesztett só korábbi savasságát? Hogyan szerezheti vissza életcélját vesztett egyén a motivációját? Talán akkor, ha ismét a célra emeli a tekintetét és „fölépíti” magát.
Ima
Uram, add, hogy botrányok nélkül élhessük életünket! Távoztasd el tőlünk a rossz szándékot és a haragot, hogy felebarátainkkal békében élhessünk. Sőt, járhassunk jó példával mások előtt vagy éppen velük együtt.
Jaczkó Sándor atya