Abban az időben eljött Jézus Galileából Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék általa. János igyekezett visszatartani, mondva: „Nekem van szükségem arra, hogy te keresztelj meg, és te jössz hozzám?” Jézus válaszul ezt mondta neki: „Engedj most! Mert az illik hozzánk, hogy így teljesítsünk be minden igazságosságot.” Erre engedte őt. Miután Jézus megkeresztelkedett, nyomban feljött a vízből. És íme, megnyílt neki az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leereszkedett és rászállt. És íme, egy hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”
Elmélkedés
Azt olvassuk a Szentírásban, hogy Jézus kiüresítette önmagát, és teljesen emberré lett. Sokan gondolkodnak évszázadok óta, hogy mit is jelent pontosan az, hogy Isten kiüresíti önmagát. Voltak, akik félreértették, és azt hitték, hogy egy időre megszűnt Istennek lenni. A helyes tanítások azonban ezt a téves gondolatot elvetették, és az Egyház azóta is azt tanítja, hogy Jézus Krisztus mindörökké Isten. Számomra akkor világosodott meg kicsit jobban Isten titka, amikor egy héttel ezelőtt megszületett az első kisbabánk. Néztem a törékeny csecsemőt, aki ki van szolgáltatva a környezetének, szüleink, és megértettem, hogy az Isten még azt is vállalta, hogy ilyen apróként, kiszolgáltatottként jelenjen meg ezen a földön, a betlehemi istállóban. Vízkeresztkor, amikor Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük, ismét azt látjuk, hogy Isten kiüresíti, korlátozza magát. Ő, aki a legszentebb, beáll a bűnösök közé, és Keresztelő János vonakodása ellenére is felveszi tőle a keresztséget. Isten nem finnyáskodik, nem fél bepiszkítani a kezét. Eljön a mi járványtól sújtott, koszos, szennyezett, sötét világunkba, hogy világosságot hozzon bele és megtisztítsa azt. Nem csak annak idején, kétezer éve szentelte meg a vizeket és a világot, hanem ma is megvilágosítja és megtisztítja mindazoknak a szívét, akik megnyitják azt előtte.
Ima
„A Jordánban keresztelkedvén, mi Üdvözítőnk, a vizeket megszentelted és szolgád kezének rátevése által a világ szenvedéseit meggyógyítottad. Nagy a te megjelenésed titka, emberszerető Uram, dicsőség néked!” (Vízkereszti sztichira)
Szaplonczay Máté atya
