Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt, és kezdte lebeszélni. De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: »Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.« Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: »Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.
Elmélkedés
A saját gondolataink kapcsán időnként hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy jól értelmezzük a világot, a körülöttünk zajló eseményeket. Ilyenkor nem igazán értjük, hogy a többiek miért nem látják azt a lényeget, amit mi igen. Nagyon éles a mai párbeszéd Jézus és Péter között: amikor Jézus olyan dolgokról beszél, aminek Péter elképzeléseiben nincs helye, Péter elkezdené „meggyőzni” Jézust, hogy ne mondjon, ne gondoljon ilyesmiket. Amikor Jézus válaszol Péternek, elég mellbevágó lehet az élmény: „Távozz tőlem sátán!”. Vajon milyen erős jelzésre van szükségünk időnként, hogy a saját gondolataikat meg tudjuk tisztítani az oda nem illő dolgoktól? Vajon mennyire vagyunk képesek észrevenni, hogy a gonosz lélek beülteti a magot a lelkünkbe, és megpróbálja elhitetni velünk, hogy azok a mi gondolataink? Ha Jézus ilyen keményen odaszól Péternek (az első „pápának”), akkor ez nekünk is kell, hogy figyelmeztetés legyen: attól, hogy sokat voltunk már Jézus közelében, és hallottuk Őt, ne gondoljuk azt, hogy hibátlanok és tökéletesek lettek a gondolataink! Érdemes kérni a Szentlélek segítségét, hogy gondolatainkat és a belőlük fakadó szavainkat is segítsen megtisztítani!
Gulybán Gergely atya