Abban az időben mondta az Úr e példabeszédet: : „Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” „Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” „Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”
Elmélkedés
Hosszú utazások alkalmával be szoktam állítani a GPS-t, ami több útvonalat ajánl. Alkalmanként elgondolkodtat, az általa ajánlott lehetőség jobban megfelel elképzeléseimnek, ezért bekapcsolva hagyom, ám ismerős úton nem is foglalkozok vele. Azt mondom magamban ez az én pályám ezt ismerem, de eljön az a pillanat amikor egy-egy jelzést figyelmetlenül semmibe véve a telefon hangszóróján keresztül figyelmeztetnek „FORDULJON MEG!”. Ez a szókapcsolat kijózanító: nem én tudom a legjobban, eltévesztettem. Általában ez a kulcsmondat, hiszen amíg jártasabb vagyok addig csak „újratervezés” hallatszik a hangszóróból.
A vasárnapi evangélium tékozló fiúi példázata erre a szívbe markoló és tapasztalatot átíró valóságra figyelmeztet. Fordulj meg! Mindig van visszatérési lehetőség. Megfordulhatsz! Az Atya mindig vár. Lehet, hogy nem is olyan nagy a kitérő. Az előböjti időszakban még csak elég megnézni mi a helyzet, elfogadni azt, hogy miben kell változnom. Ez még csak az elhatározás időszaka, de ahhoz, hogy megfelelően tudjak indulni már most gondolkoznom kell, tudatosítanom kell magamban, mit, hogyan és mennyi idő alatt szeretnék változni.
Ima
Uram add, hogy ebben az előböjti időszakban észrevegyem azt, hogy hol vagyok, észre vegyem azt is hogy mit kell tennem. Kérlek, adj erőt és kitartást ahhoz, hogy a böjti időszakban elhatározásaimat meg tudjam tenni azért, hogy hozzád közelebb kerüljek. Ámen
Zajácz Gábor atya
