„Tök állat.”
Sokszor hallom tőletek fiataloktól ezt a kifejezést, amikor valami érdekeset, meglepően szellemeset látsz, vagy hallasz, vagy egyszerűen csak tetszik neked valami, és nagyon örülsz neki. De hát miért pont „állat”? Miért nem „Tök ember”. Hát nem az ember a „csúcs”, a teremtés koronája, hát nem vagyunk mi sokkal szebbek, jobbak, okosabbak az állatoknál? De bizony igen. Legalábbis a Teremtő Isten eredeti szándéka szerint, „különbek” vagyunk az állatoknál.
A híreket, híradókat figyelve, ezen azért sokszor elgondolkodom, és ennek a mi felsőbbrendűségünknek a gondolata nem egyszer megdőlni látszik bennem. Az állatok például sohasem kezdik el pusztítani önmagukat (egyszer sem láttam még például alkoholista, vagy drogfüggő mókust), nem dobják kukába a kicsinyeiket (sőt foggal, körömmel védelmezik őket), és nem dúlják fel a saját élőhelyüket sem (buldózeres farkast is csak rajzfilmekben látni).
Lehet, hogy igazad van. Talán némely állat még mintaképünk, követendő példánk is lehetne. Nem tudom, hogy jártál-e már hajnaltájt tyúkudvarban (Itt most nem a lánykolira gondolok)? Ha igen, akkor biztosan megfigyelted már a kakast. Korán reggel kijön a jó öreg tarajos, rendbe szedi saját magát, megigazítja a tollait, nyújtózik egy nagyot és elkezd kukorékolni, elkezdi ébresztgetni, buzdítani, bátorítani a többieket. Hát igen. Lehet, hogy nekünk is előbb a saját házunk táján kellene elkezdeni söprögetni, a magunk tollazatát kellene megigazítani, és nem a szomszédos szemétdomb kakasának a séróját fraclizni (Tudod! A szálka, meg a gerenda dolog…). Ez a jámbor jószág ráadásul, amint már említettem, ébredésre bíztatja a többieket. Ezzel szemben köztetek azt vettem észre, hogy aki próbál ébredni, vagy ébresztgetni másokat a lelki tespedtségből, tunyaságból, netalán még ministrálni, kántorizálni, imádkozgatni is eljár, és mondjuk érdekli a hittan, mint olyan, azt nemcsak hogy nem bíztatják, hanem nagyon sokszor lehurrogják, lehúzzák, vagy le „szentfazekazzák”. Jó lenne ezt neked is elfelejteni, és nem szégyellni felébredni, és a többieket is ébredésre bíztatni. (Kocsmába már csábítottatok, vecsernyére még nem.)
Krisztus azt mondja: ”Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom majd Mennyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Mennyei Atyám előtt.” Érdekes módon még az első pápa, szegény Péter apostol sem mindig tudta ezt megtenni. (Tudod!? Neki is az a fránya kakas kavart be.) Később azonban az élete kockáztatása árán is megvallotta az Urat.
Ausztrál természettudósok megfigyelték, hogy a fiatal krokodilok, amikor a felnőttkort elérik, valamennyien ösztönösen egy köves, sziklás helyre mennek és ott köveket, hatalmas kavicsokat nyelnek le, amelyek a gyomrukba maradnak egész életükben. Sokáig gondolkodtak rajta a tudósok, hogy ezek az állatok miért teszik ezt, de sehogy sem tudták megfejteni. Mígnem egyszer egy bennszülött világosította fel őket. Tudniillik, ezek az állatok azért nyelik le a nehéz köveket, hogy legyen nehezékük, hogy ne csak a felszínen tudjanak úszni, hanem könnyebben lemerülhessenek a mélybe, s hogy az erős sodrású folyamok, ne lökdössék, ne sodorják olyan könnyen el őket.
Nekünk is jó lenne kitalálni valamit, hogy ne csak a felszínen vegetáljunk, vagy ha úgy tetszik, ne csak felszínesen éljünk, hanem tudjunk mélyebben, tartalmasabban is, s az sem ártana, ha ez a mi rohanó, gyorsfolyású életvitelünk nem tudna állandóan eltéríteni bennünket a céltól, s magával sodorni minket a veszélyes zuhatagok, mederszakadékok felé.
Hasonló példaképek lehetnének számunkra a pisztrángok is. Ez a halfajta csak a tiszta vizű hegyi patakokban hajlandó élni. Semmilyen szennyezett, vagy poshadt állóvízben nem találod meg, s ha az élet úgy kívánja, képesek árral szemben is úszni, s megkeresik a helyet, ahol az éltető víz ered, s újra és újra visszatérnek a forráshoz.
Amennyiben te is az életet, a boldogságot keresed itt a nagyhéten, az ő viselkedésük egy jó recept lehet számodra annak megtalálásában.
- Szeresd a rendet és a tisztaságot úgy magadban, mint magadon kívül. (Kezdj talán egy szentgyónással, majd takarítsd ki a szobádat.) Őrizd meg a rendet, s a rend megőriz téged!
- Ne érd be a gagyival, a poshadt levegőjű életformával, vagy szórakozással.
- Ha néha egy kicsit el is sodródsz a céltól, tudj mindig visszatérni a forráshoz, vagyis Krisztushoz még akkor is, ha árral szemben kell úsznod ennek érdekében.
Deák Csaba atya
