Abban az időben Jézus fölment Jeruzsálembe. Jeruzsálemben, a Juh-kapunál van egy fürdő, amelynek héberül Beteszda a neve. Öt oszlopcsarnoka volt. Nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák, akik várták, hogy a víz megmozduljon. Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki először lépett be a víz felkavarodása után, meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is. Volt pedig ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett. Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, tudva azt is, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” „Uram – válaszolta a beteg –, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem.” Erre Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, fogd ágyadat, és járj!” Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van, nem szabad vinned ágyadat.” Így felelt nekik: „Aki meggyógyított, az mondta nekem: Fogd ágyadat, és járj!” Erre megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki azt mondta neked: Fogd ágyadat, és járj?” A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét. Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: „Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen!” Erre az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
Elmélkedés
Mindannyian szeretünk termálfürdőbe járni. Még az is, aki azt mondja, hogy az csak öregeknek való.
De miért is olyan jó egy forró vizes medencében üldögélni sok ismeretlen emberrel együtt? Nem vagyok sem orvos, sem biológus, de azt tudom, hogy a termálvíznek rengeteg jótékony hatása van: lazítja az izmokat, javítja a vérkeringést, erősíti az immunrendszert. Egy szóval: gyógyít.
Azt tudjuk, hogy a termálfürdőzés nagyon ősi dolog, hiszen már a Római Birodalomban is központi szerepet töltött be az emberek életében. Ahogy a heti evangéliumban is olvashatjuk, Jézus idejében is nagyon fontos volt, mindenki a gyógyvizeknél reménykedett a gyógyulásban.
Gondoljuk kicsit tovább a fürdőzés gondolatát. A víz ereje meggyógyít, a víz tisztasága lemossa a szennyet, a víz melegsége átjárja a lelket…
Krisztus ereje meggyógyít, Krisztus tiszta áldozata megtisztít, és Krisztus végtelen szeretete átjárja a lelkeinket.
Jézus Krisztus puszta szavával meggyógyította az evangéliumban szereplő embert. Érdekes módon nem rögtön, azon nyomban tett így, hanem először megkérdezte, hogy „Akarsz-e meggyógyulni?” Furcsa, sőt indokolatlan dolog ilyet kérdezni, hiszen ki az, aki nem akar meggyógyulni?
Tegyük fel magunknak is a kérdést, akarunk-e meggyógyulni? Akarunk-e jobb emberek lenni? Hogyan tudjuk elérni ezt?
Üljünk be a „gyógyvízbe”, vagyis bízzuk rá magunkat Istenre. Nincs emberünk, aki bevinne a medencébe, egyedül Ő az, aki segíthet nekünk. Sokan bántották a meggyógyult embert, hogy megfogta ágyát szombaton, hiszen az a zsidóknál szent nap, nem szabad cipekedni. Minket is sokan furának nézhetnek, megbánthatnak miközben a lelki gyógyulásunkért teszünk, de ezekkel nem szabad foglalkozni, mert nem ők gyógyítanak meg, hanem Krisztus.
„Nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák”. Ahogy mondtam az elején, nagyon furcsa sok idegennel együtt ülni a medencében, de ez mind azért van, mert nagyon sokan akarnak meggyógyulni. Nagyon sok ember akarja megtisztítani a lelkét és jobb ember lenni, nem vagyunk egyedül. Adja Isten, hogy tudjunk bízni benne, tudjunk egy medencében ülni másokkal, és tudjunk meggyógyulva a szenvedéseinkből boldog, szeretetteljes életet élni.
Ima
Jézusom, láss meg engem,
Jézusom, szólíts meg engem,
Jézusom, gyógyíts meg engem,
Jézusom, tisztíts meg engem,
Jézusom, szeress engem. Ámen.
Véghseő Péter