Mt 20,1-16 (Mt 80) 

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlejébe. A harmadik óra körül megint kiment, és látta, hogy mások is ácsorognak tétlenül a piacon. Megszólította őket: »Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami jogos, majd megadom nektek.« Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, és ugyanígy tett. Amikor pedig a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: »Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?« Azok így válaszoltak: »Mert senki sem fogadott fel minket. Erre ezt mondta nekik: »Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami jogos, majd megkapjátok.« Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: »Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig.« Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor aztán az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták: »Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét, és hevét.« Ő pedig feleletül egyiküknek ezt mondta: »Barátom, nem vagyok veled igazságtalan. Vajon nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Vagy nem tehetem-e a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy jó vagyok?« Így lesznek az utolsók elsőkké, az elsők meg utolsókká, mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” 

Elmélkedés 

Mi emberek, sokszor vetélkedünk egymással: ki az ügyesebb, ki a gyorsabb, ki a kitartóbb… stb. Sokszor hasonlítgatjuk is magunkat másokhoz – sajátos feltételrendszereket alkotva magunknak, hogy aztán elmondhassuk: ebben mi vagyunk a legjobbak. 

Sokszor féltékenyen méricskéljük egymást: Vajon a másiknak miért jobb, mint nekem? Miért ügyesebb, mint én? Miért kényelmesebb az élete, mint az enyém? Miért kap nagyobb fizetést? Miért könnyebb a munkája? … És ha úgy érezzük, hogy sérelem ért bennünket, akkor azt könyörtelenül szóvá is tesszük. 

Ima 

Add Uram, hogy mindig tudjak megelégedni azzal, amim van, s ne másokhoz akarjam hasonlítani életemet, hanem csak egyszerűen Rád figyelve hűségesen végezzem Tőled kapott feladatomat! Ámen.

Vatamány Sándor atya 

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email
Megosztás itt: print