Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és szólt neki: »Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőmben!« Ő így felelt: »Nem akarok«, de később meggondolta magát, és kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Ő így felelt: »Megyek, uram«, de nem ment ki. Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?” Azt válaszolták: „Az első”. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és az utcanők megelőznek benneteket az Isten országában. Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámosok és az utcanők pedig hittek neki. De ti ennek láttára sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.”
Elmélkedés
Krisztus Urunk egy alkalommal azt mondta: Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ‘Uram, Uram!’, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.” (Mt 7,21)
Túlságosan könnyen tudunk ítélkezni mások fölött… Túlságosan könnyen tudjuk elhinni magunkról, hogy mi vagyunk, akik helyesen látják a dolgokat, mi vagyunk, akik a helyes utat járják.
Sajnos sokszor túlságosan könnyen eltelünk magunkkal, s nem vesszük észre, hogyha letévedünk az útról, s valójában már mi is a „tévelygők” útját járjuk…
Mert büszkén vallhatjuk, hogy Krisztushoz tartozunk, miközben már nem őt követjük, mondhatjuk, hogy Neki engedelmeskedünk, de más parancsra figyelünk. Hivatkozhatunk rá, mint legfőbb Urunkra, de semmit nem ér, ha közben másvalakinek szolgálunk.
Ima
Add uram, hogy mindig Rád figyeljek, Neked szolgáljak! Ne engedd, hogy a gőg elöntse szívemet! Add Uram, hogy a Te akaratod szerint éljek! Ámen.
Vatamány Sándor atya
