Mert Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. János tudniillik figyelmeztette Heródest: „Nem szabad testvéred feleségével élned.” Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta. Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is.” Az kiment és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – válaszolta. Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben, és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának. Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.
Elmélkedés
Bármely kori prófétának ugyanaz a dolga, hogy életével, halálával készítsen sokakat a Krisztussal való találkozásra. A gonoszoknak fáj az igazság. Krisztus ugyanazt mondja, mint az Atya, ezt mondják a prófétái is, ugyanaz a sorsuk. Te mit mondasz? Heródiásnak fáj az igazság, életének a leleplezése – Keresztelő Jánosnak meg kell halnia. A mai próféták – mi vagyunk azok – arra hivatottak, hogy a környezetükben segítsenek másokat a Krisztussal való találkozásban, figyelmeztetés legyenek a helytelen életű emberek között. János példája mutatja: csak az egyszerű és tiszta életű ember tud tanúskodni. Csak a tiszta életű embernek van joga, hogy figyelmeztessen. A prófétaság: közel lenni Istenhez, hallani Isten szavát és annak megfelelően élni és figyelmeztetni. Ádám értette: a Kertben szólt az Isten. János újra érti, mert közel volt. Mi is érthetjük, ha közel vagyunk!
Kruppa Levente atya
