Az apostolok ismét összegyültek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltaka, hogy mi mindent tettek és mit tanította. Ő ekkor azt mondta nekik: “Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.” Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és sok mindenre kezdte őket tanítani. Amikor az óra már későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: “Sivár ez a hely és az idő későre jár. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.” Ő azonban ezt felelte nekik: “Adjatok nekik ti enni.” Azok íg válaszoltak: ”Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?” Erre megkérdezte tőlük: ”Hány kenyeretek van? Menjetek nézzétek meg.” Mikor megszámolták azt mondták: “Öt darab, és két halunk.” Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokba a zöld füvön. Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek és jóllakta. A megmaradt kenyérdarabokkal és halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg. Akik ettek a kenyerekből, ötezren volta, csak a férfiak.
Elmélkedés
Elkezdődött a tanév. Egyre inkább felpörgünk: beindulnak a különórák, edzések, szakkörök. Márk evangéliumából azt olvassuk, hogy Jézus és tanítványai is pörögtek a sok tennivalóban – annyian jöttek hozzájuk, hogy még evésre sem maradt idejük. Mit tesz ekkor Jézus? Félrehívja apostolait egy kis pihenőre. Majd később pedig, amikor elküldi a tömeget és a tanítványokat, fölmegy a hegyre imádkozni.
A nyári vakáció után elsőre talán nem is fárasztó, sőt inkább igényeljük is a terhelést, kiéheztünk a rendszeres munkára, nem a pihenésre vágyunk már. Az evangélium részlete azonban figyelmeztet: mindig találj időt – nem csak – a pihenésre, de még inkább az Istenre! Őróla könnyen elfelejtkezünk a rohanásban, tennivalóink között. Például reggel? Milyen jó lenne az új napot Vele kezdeni: „Istenem, köszönöm az új nap lehetőségeit! Vigyázz rám, hogy jó tudjak lenni!” Az új tanév elején, ami egyben az új egyházi évünk kezdete is, tehetsz jó elhatározást: Istenem, akarok Rád időt fordítani!
Ima
„Fölemeltél, Uram fekvőhelyemről és az álomból, világosítsd meg szívemet és elmémet. hogy neked, Szentháromság, így énekeljek: Szent, szent, szent vagy Istenünk, összes szenteid imái által irgalmazz nekünk!” (Énekeskönyv 3. oldal)
Mosolygó Péter atya
