Mondá az Úr a hozzá jövő zsidóknak: Jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, rutából és az összes kerti veteményből, de semmibe veszitek az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában és a köszöntéseket a piacon. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a rég beomlott sírok: az emberek fölöttük járnak s nem is sejtik.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol”. De ő így válaszolt: „Jaj nektek, törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok, de magatok egy ujjal sem mozdítjátok a terhet.
Elmélkedés
Talán feltűnt már, hogy halottak napja környékén a temető egyik része fényárban úszik, sok helyen friss virágok bukkannak fel a szépen gondozott sírokon.
„Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.”
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Sajnos nem kevés helyen kidőlt fejfák, beszakadt kripták jelzik azt, hogy a sírt, s vele az ott nyugvót már régóta nem látogatják. Milyen érdekes is az emberi emlékezet! Milyen véges tud lenni. A minap egy nagyot túráztunk. A társaság egyik tagja figyelmeztetett minket, hogy a domboldal bárhol és bármikor beszakadhat, mert már senki sem emlékszik pontosan, hol is voltak korábban pincék arrafelé. Csak ezeket a helyeket a természet visszafoglalta magának Nemcsak arra vagyunk hajlamosak, hogy a kies helyeket elkerüljük, hanem egyes embertársainkat is a feledés völgyében hagyjuk. Krisztus nem csak arra tanít minket, hogy a látszat bárkit becsaphat, félrevezetheti a járatlan embert. Hanem arra is, hogy a szándékos képmutatást, az akaratlan megtévesztést, amennyire csak tehetjük, kerüljük.
Az igazság Krisztusban előbb utóbb helyet, teret és időt tör magának.
Imádság
Vigasztaló Lélek! Add, hogy belső gondolataim és külső cselekedeteim összhangba kerüljenek egymással a mi Urunk Jézus Krisztus által!
