Milyen sokan örültek volna, ha Isten a Messiást felnőtt férfiként küldte volna erre a világra: eleve az érkezés csodás lett volna, lehetett volna arról is hosszasan beszélgetni vele, és rögtön lehetett volna vitatkozni vele. Ehelyett Isten azt választotta, hogy gyermekként megszületik erre a világra: kiszolgáltatott, tehát rászorul a mi segítségünkre. És ugyanúgy, ahogy egy családba érkező gyermek, ő is megkapja a maga helyét és idejét a családban. A nagy kérdés idén karácsonykor is, hogy én magam hogyan fogadom Őt az életembe? Készítem Számára a helyet, mint ahogy az áldott állapotban lévő kismama a fészekrakó ösztöntől vezérelve készíti az érkező csöppségnek? Vagy arra várok, hogy majd felnőttként találkozzak vele, és próbálok vitatkozni, mint a korabeli írástudók?
Ha engedem, hogy gyermekként megszülessen az én életemben is, akkor előbb meg fogom szeretni, időt, energiát, figyelmet fordítok rá, és csak később kezdek el gondolkodni azokon, amiket tanít. Engedjük, hogy Isten növekedjen bennünk!
Gulybán Gergely atya