Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert Ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: „Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, amely azt jelenti: >>Velünk az Isten.<<” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.
Elmélkedés
Milyen sokan örültek volna, ha Isten a Messiást felnőtt férfiként küldte volna erre a világra: eleve az érkezés csodás lett volna, lehetett volna arról is hosszasan beszélgetni vele, és rögtön lehetett volna vitatkozni vele. Ehelyett Isten azt választotta, hogy gyermekként megszületik erre a világra: kiszolgáltatott, tehát rászorul a mi segítségünkre. És ugyanúgy, ahogy egy családba érkező gyermek, ő is megkapja a maga helyét és idejét a családban. A nagy kérdés idén karácsonykor is, hogy én magam hogyan fogadom Őt az életembe? Készítem Számára a helyet, mint ahogy az áldott állapotban lévő kismama a fészekrakó ösztöntől vezérelve készíti az érkező csöppségnek? Vagy arra várok, hogy majd felnőttként találkozzak vele, és próbálok vitatkozni, mint a korabeli írástudók?
Ha engedem, hogy gyermekként megszülessen az én életemben is, akkor előbb meg fogom szeretni, időt, energiát, figyelmet fordítok rá, és csak később kezdek el gondolkodni azokon, amiket tanít. Engedjük, hogy Isten növekedjen bennünk!
Gulybán Gergely atya
