Így szólt az Úr: „Senki, aki lámpát gyújt, nem fedi le azt edénnyel, sem ágy alá nem teszi, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék, és nyilvánosságra ne kerülne. Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adatik; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt véli, hogy az övé.”
Elmélkedés
Semmi sem marad titokban – jelenti ki Jézus Krisztus. Ez a fontos igazság egyszerre ijesztő és örömteli. Ijesztő akkor, amikor a lelkiismeretünk és az Isten ellen cselekszünk, hiszen megértjük, hogy egyszer számot kell majd adnunk minden tettünkről. Örömteli azonban, amikor az Isten parancsa szerint, felebarátunkat segítve és szeretve éljük a mindennapjainkat. Azt tanítja az Úr Jézus, hogy úgy kell jót tennünk, hogy „ne tudja a jobb kezünk, mit cselekszik a bal”. Vagyis nem látványosan, arra várva, hogy az emberek elismerjék a mi jóságunkat, hanem csendesen, őszintén, akkor is, ha úgy gondoljuk, nem látja senki. Példát vehetünk ebben Szent Miklósról, aki teljesítette Szent Pál apostol törvényét: „… mindenkinek mindene lenni.” (I. Kor 9,22.) Ő a betegeknek orvos volt, a síróknak vigasztaló, a szegényeknek megmentő, a szenvedőknek vigasz, az árváknak atya, a veszélyt szenvedőknek védelmező és mindenkinek minden szükségben gyors menedék. Nem várta meg a segítségkérést, ő maga kereste fel a szükségben levőket. Nem akart magának dicsőséget, mindössze Isten megtapasztalt szeretetét próbálta továbbadni a világban. Mégis – ahogyan Jézus ígérte – nyilvánosságra jutott sok jótéteménye, hite és szeretete. A mai napig megemlékezünk példás életéről és tanításáról. Amikor őhozzá imádkozunk, azért is könyörgünk, hogy képessé váljunk utánozni példáját, és bennünk is növekedhessen az önzetlen szeretet.
Ima
„Szent Miklós, nagy szószólónk, csendesíts le minden fájdalmat, a kegyelem által árassz ránk orvoslást, töltsd el lelkünket gyönyörrel, gerjeszd örömre mindnyájunk szívét, akik szívből fordulunk hozzád segítségért, és Istenhez énekelünk: Alleluja!” (Szent Miklós akathisztosza, 9. konták)
Szaplonczay Máté atya
