Közelgett az esős monszun ideje, s egy öregember gödröket ásott a kertjében.
– Mit csinálsz? – kérdezte a szomszédja.
– Mangófákat ültetek.
– És még enni is akarsz azokról a fákról?
– Nem, én már nem élek annyi ideig. De mások enni fognak róla. A minap jutott eszembe, hogy egész életemben élveztem a mangó gyümölcsét, amit mások telepítettek. Én ezzel fejezem ki irányukba a nagyrabecsülésemet.
(Anthony de Mello)
