Mondta az Úr tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van! Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat! Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Mert bizony, mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában. Aki pedig megtartja és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.”
Elmélkedés
Azon gondolkodtam, vajon kinek jutna eszébe csak úgy elrejteni egy hegyre épült várost. Miért is tenné ezt bárki? Hogyan is tudná ezt elérni?
Onnan magasról irigylésre méltóan gyönyörű a panoráma, kivételesen tiszta a levegő, természetes az ökoszisztéma. Normális állapotban, megszokott életkörülmények között talán néhány bűvész vagy varázsló venné a bátorságot, hogy megszüntesse ezt az idill állapotot. Ám komoly természeti katasztrófa, háborús helyzet esetén, akkor éppen az ilyen magaslatok válnak a legveszélyesebb helyekké. Az egyház is ilyen hegyen lévő város. Sokan látják messziről, néhányan el-elutaznak turistaként megtekinteni, mások benne laknak.
Minden korban előfordul, hogy kezdetben néhányan, majd egyre hangosabban egy-egy kényelmetlen, nehezen tartható parancsot szeretnének megváltoztatni, vagy csak másképp értelmezni. Ám Krisztus világossá tette, hogy az ő szavait eltörölni nem érdemes.
Ima
Add Urunk, hogy minél jobban megértsük tanításodat! Ne kizárólag másokat, a körülményeket akarjuk többé-kevésbé radikálisan megváltoztatni, hanem saját hozzáállásunkat is.
Jaczkó Sándor atya
