Keresés
Close this search box.

Lk 19,12-28

Azon időben mondá az Úr e példabeszédet: „Egy főember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen. Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek. Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen. Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta. Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. Jól van, derék szolga! – felelte neki. – Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. Jött a második is: Uram – mondta -, minád öt minát jövedelmezett. Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek. Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam, féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. – A magad szájából ítéllek meg – mondta neki -, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem. Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott. Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. – Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.” Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé.

Elmélkedés

Ismerősen csenghet számunkra a talentumok története, abból is főként a Máté evangélista féle elbeszélés. Vegyük magunk elé a kevésbé ismert Lukács féle elbeszélést és most ne a számokra koncentráljunk. Itt van néhány szolga, akik lehetőséget kapnak arra, hogy kibontakozhassanak, hogy alkothassanak, valami új és nagyszerű dolgot valósíthassanak meg. Így vagyunk mi is életünkben. Rengeteg lehetőséget kapunk a Jóistentől, de ha nem bízunk magunkban, ha folyton a másik munkáját eredményeit nézzük, akkor nem lesz időnk, akkor elfeledkezünk saját életünk kibontakoztatásáról, megéléséről, akkor úgy járunk, mint azok a szolgák, akik féltek felhasználni javaikat. A Jóisten nekünk is adott talentumokat, ne méregessük, ízlelgessük, hogy jó, hogy nem jó, hanem vájunk bele, kamatoztassuk azokat, hiszen nem azért kaptuk, hogy csak nézegessük őket! Használd azt, amit ajándékba kaptál a Jóistentől, Szüleidtől, Szeretteidtől. Ne félj, mert Ők mindannyian melletted állnak!

Ima

Istenünk, aki mindeneket alkottál, aki ránk, mint saját gyermekeidre viselsz gondot, köszönjük, hogy bízol Bennünk, hogy nagy reménységgel tekintesz ránk és lehetőséget adsz nekünk arra, hogy kibontakozhassunk az életben, hogy azzá válhassunk, akinek Te már teremtésünkkor megálmodtál minket. Adj nekünk bátorságot és kitartást, hogy belénk rejtett talentumainkat kamatoztatni tudjuk a Te, a sajátmagunk és a világ örömére, épülésére Amen!

Kaskötő Miklós atya