Keresés
Close this search box.

Március 7-13.

Elmélkedés

„Honnan ismersz engem?” – kérdezte Nátánáel. Nekem Jézus vajon mit válaszolna? „Láttalak a templomban amikor imádkoztál!” vagy „Láttalak, amikor böjtöltél és még csokit sem ettél!” vagy „Láttalak, amikor nem feleseltél vissza, nem kezdtél el veszekedni, pedig neked volt igazad!” Biztos, hogy látta ezeket is és biztos, hogy lát akkor is, amikor éppen nem a szép oldalamat mutatom, amikor nem szeretném, ha látna, amikor jó lenne, ha egy kicsit nem figyelne rám.

A héten tanúja voltam egy háborúnak, nem annak a nagynak, amit a tévében vagy az interneten láthatunk, ez egy „kis” háború volt, a saját otthonomban. Két gyerek békésen, csendesen töltötte a délutánját a közös szobájukban. Amikor befejezték közös ténykedésüket az egyik el akart kezdeni tanulni, a másik pedig már videó-hívásban volt a társaival. A közös jelenlét zavaróan hatott saját tevékenységükre, amit szóvá is tettek egymásnak. „Menj ki, tanulni szeretnék!” „Menj ki te, én hamarabb kezdtem a beszélgetést, meg egyébként is itt erősebb a Wifi. A szópárbaj során előkerültek a különböző minősítések a területvédelem érdekében: „te kis önző majom” „te felfuvalkodott hólyag” „te kis csíra” és nem sorolnám tovább. Végül elkezdtek repkedni a fegyverré vált játékok, békés eszközök, a radír, a füzet és egy-két könyv is. A szülői tekintély fegyvernyugvást eredményezett, de a sértődöttség, az „akkor is nekem van igazam” még maradt egy darabig.

Elgondolkodtam: lehet, hogy így kezdődik minden háború: a „nekem van igazam”-mal és az „akkor is nekem van igazam”-mal. És a béke? Engem mindenesetre megnyugtat, hogy Jézus lát engem, ismer engem és ami a legfontosabb szeret engem – így is, mégis. Talán a béke is így kezdődhetne: látlak téged, ismerlek téged és szeretlek téged – így is, mégis.

Ima

Urunk! Segíts, hogy látni, ismerni és szeretni tudjunk Téged! Adj békét, hogy látni, ismerni és szeretni tudjuk családtagjainkat, barátainkat, társainkat, felebarátainkat! Kérünk szüntesd meg a „kis” és „nagy” háborúkat, hogy ne nyugtalankodjék a mi szívünk! Ámen!

Tasi Tamás atya