Így szólt az Úr: „Aki engem akar követni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, a lelkének pedig kárát vallja? Mert mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.”
Elmélkedés
Nagyböjt 3. vasárnapját követő héten Egyházunk Krisztus Urunk keresztjét állítja a középpontba. Azt a keresztfát, amelyen értünk szenvedett, amelyen meghalt. Mi jelent számunkra a kereszthordozás? Hogyan ad nekünk életet? E kapcsán egy képet szeretnék megosztani veletek.
Ez a tulipán a parókiánk udvarán nőtt. Mondhatnám semmi meglepő, van belőle bőven. Ez azonban mégis különleges. Azt vettem észre, hogy megtört a szára. Kezdett elhervadni, száradni. Ezért beletettem egy kis vízbe. Most ilyen lett. Szerintem szép. Élet szökkent belé.
Bizony mi is sokszor érezzük így. Megtörtek vagyunk. Fáradtak, kimerültek, olykor elvész a lelkesedés. S ennek a kiüresedettségnek az állapotát nekünk is meg kell törnünk, el kell szakadnunk ettől az állapottól, ami egyenesen a pusztulásba vezetné életünket. Csak nekünk is egy kis éltető forrásra, vízre van szükségünk.
Húsvétra készülünk. Ezt a legnagyobb gondok közepette sem szabad elfelejtenünk. Készülünk, s Isten segítségével néhány nap múlva megünnepeljük. A következő sorokat is akkor fogjuk énekelni:
„Jertek igyunk új italt,
nem a kemény sziklából csodásan fakasztottat,
de a Krisztus sírjából csörgedező
halhatatlanság forrását, kiben megerősödünk.”
Ez a víz, az éltető ajándék számunkra nem más, mint Krisztus feltámadása, az Ő élete.
Ima
A te kereszted előtt leborulunk, Uralkodó, és a te szent föltámadásodat dicsőítjük!
Zúró József atya