Elmélkedés
Nyilvános működése alatt Jézus több alkalommal is kifejtette tanítványainak és az őt hallgatónak, hogy kicsoda ő. Az ilyen megnyilvánulásainak egy csoportját én-mondásoknak nevezünk, amiket János evangélista jegyezett fel, összesen 7 darabot:
„Én vagyok az élet kenyere!” (Jn 6,35)
„Én vagyok a világ világossága!” (Jn 8,12)
„Én vagyok az ajtó!” (Jn 10,9)
„Én vagyok a jó pásztor!” (Jn 10,11)
„Én vagyok a feltámadás és az élet!” (Jn 11,25)
„Én vagyok a szőlőtő!” (Jn 15,5)
„Én vagyok az út, az igazság és az élet!” (Jn 14,6)
Jézus, ezekkel a mondásaival irányt mutat nekünk az örök élet felé. Nem egyszerűen hagy minket bolyongani, hanem útba igazít, és megadja számunkra azokat a szempontokat, amelyek mentén eljuthatunk addig a célig, amelyet ő készített elő számunkra dicsőséges feltámadása által.
A héten kétszer is elhangzik az az evangéliumi szakasz, amelyben Jézus azt mondja magáról, hogy „Én vagyok az ajtó”. A példabeszédben, amit elmond az őt körülállóknak, azt állítja, hogy a pásztor megy be az ajtón keresztül, az ő hangját megismerik a juhok, követik őt és hallgatnak rá. A mi mindennapi életünkben is vannak olyan személyek, akik ezt a pásztori szerepet töltik be; annak a szerepét, akire hallgatunk, akinek ismerjük a hangját, aki nevünkön szólít minket és akit mi is megszólíthatunk, akihez fordulhatunk örömeinkkel vagy éppen nehézségeinkkel. Ilyen személyek lehetnek az életünkben a szüleink, nagyszüleink, testvéreink, de sok esetben a tanáraink, papjaink. Ha még sokszor nem is értjük az utasításaikat, szerintünk teljesen másként kellene végezni a dolgokat, mint ahogyan ők tanácsolják; valójában ők értünk dolgoznak, értünk élnek, hogy sikerre és boldogságra találjunk.
Ám bármennyire is jelentős szerepük van az imént felsorolt személyeknek és mindazoknak, aki valamilyen formában kísérnek minket életünk folyamán, a legkiemelkedőbb „pásztor”, aki vezethet minket az nem más, mint Jézus Krisztus! Jézuson keresztül nem csak sikert és boldogságot találhatunk, de megnyugvást, kegyelmet és üdvösséget, ahogy Ő is mondja: „aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőre talál.” Halljuk hát meg az Ő hívó szavát, hiszen Ő mindig szólít bennünket, Ő vágyakozik ránk, Ő vezetni akar minket. Azt szeretné, ha közösségben lehetnénk Vele, ha mindenünket Vele oszthatnánk meg.
Ima
Add Uram, hogy Rád találjak! Add meg, hogy észre vehessem benned az ajtót, amin keresztül az örök boldogságra juthatok. Segít, hogy erre eljuttathassam szüleimet, tanáraimat, barátaimat! Áraszd ránk kegyelmedet, és óvj meg minket mindattól, ami gátolja feléd való haladásunkat!
Molnár Ádám
