Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondta Jézus, aztán elment és elrejtőzött előlük. Jóllehet ennyi jelet művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, aki ezeket mondta:
>>Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karja kinek nyilvánult meg?<<
Nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta:
>>Vakká tette a szemüket és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket. <<
Ezeket mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét és róla beszélt. Mégis, még a főemberek közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatta nem vallották meg, Hogy ki ne zárják őket a zsinagógából. Mert jobban szerették az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét.
Jézus pedig hangját felemelve így szólt:
>> Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallgatja az én igémet, de nem tartja meg azt, nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, Hogy a világot elítéljem, Hanem, hogy megmentsem a világot. (…) <<
Elmélkedés
A héten egyházi évünknek egy hosszú időszakát zárjuk le. Tulajdonképpen véget ér az az periódus, amire minden évben várakozunk. Ismét egy évet kell arra várunk, hogy örömtelien, felujjongva zenghessük 40 napot át:
Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott!
A Húsvét ünnepzárásának napján egy fontos mondatot hallhatunk az evangéliumból, Jézus tanításából. Hangos szóval a következőt hirdette: „Én nem ítélem el azt, aki hallgatja tanításomat, de nem tartja meg, hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem a világot.” Jézus földi életének, megváltói művének egy meghatározó jellemvonása ez, amelyről nekünk is példát kell vennünk. Ha az Isten Fia, a Mindenható Úr, aki előtt az idők végén számot kell adnunk tetteinkről, esetleges baklövésinkről vagy mulasztásainkról, azt állítja, hogy Ő nem az ítélkezés végett jött el közénk. Nem azért vette magára az emberi természetet és vállalta a szenvedést, hogy kapjuk meg méltó jutalmunkat az elkövetett bűneinkért. Ehelyett szeretetéből fakadóan azért jött, hogy megmentsen minket; hogy újra lehetőségünk legyen teljes közösségbe lenni az Atyával.
Ezt a példáját nekünk is át kell vennünk a mindennapokba. Emberségünkből adódóan hibázunk, megbántunk másokat, még a szeretteinket is. Sőt minket is érnek bántások, akár a hozzánk közel állóktól vagy bárkitől. De olyan is előfordul, hogy alaptalanul vádolnak, gyanúsítanak meg bennünket olyannal, amihez semmi közünk. Fontos kérdés lehet: Hogy viselkedem az ilyen helyzetekben? Hogyan tűröm a bántást? Könnyen meg tudok bocsátani, vagy haragtartó vagyok?
Sokszor talán bántásnak veszünk bizonyos mondatokat, utasításokat, tiltásokat, amiket a szüleinktől, tanárainktól kapunk. De valójában ők a javunkat akarják; azt, hogy a lehető legjobb életet élhessük és ehhez szeretnénk biztosítani számunkra a lehető legstabilabb alapot. Kicsiben azt szeretnék megvalósítani az életünkben, amit Jézus Krisztus nagyban valósított meg az egész emberiségnek: nem elítélni, hanem megmenteni, vagyis életet, lehetőségeket és szeretetet biztosítani számunkra. Adjunk hálát ezen a héten azokért a személyekért, akik, ha néha meg is bántanak minket, de a mi boldogságunkra törekszenek. Adjuk hálát értünk, akik életükkel, útmutatásaikkal azon fáradoznak, hogy jobb és szebb jövő és élet álljon előttünk. Adjunk hálát szüleinkért, nevelőinkért, tanárainkért, papjainkért!
Molnár Ádám
