Mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”
Elmélkedés
Vajon mit nyilvánít ki az Atya a kicsiknek, a gyerekeknek? Induljunk ki onnan, hogy a gyerekszáj bármit képes nem várt összefüggések alapján megmagyarázni vagy éppen nagyvonalúan kimagyarázni, olykor könnyedén a legvadabb kérdést is megkérdezni. S Krisztus szerint a gyerekek így túlszárnyalják a bölcsek bölcsességét, az okosak okosságát. Talán mert érdek nélkül kíváncsiak, hátsó szándék nélkül gondolkodnak, feltűnési vágy nélkül feltűnőek. Vélhetően ezért választja ki az Atya a fiatalokat arra, hogy titkait közvetlenül nekik mondja el. Habár örülhetünk kisebb-nagyobb sikereknek, nem várt kedvező fordulatoknak, az Atya gazdagsága ezeket messze felülmúlja.
Ima
Atyánk, add, hogy érdek nélkül keressünk téged! Engedd, hogy számos tévelygő gondolatmeneteinket, körömfont spekulációinkat el tudjuk engedni, és tőled közvetlenül tanulni! Add, hogy rácsodálkozzunk azokra a finom utalásokra, amiket csak a gyerekek képesek érzékelni. Add, hogy az apró-cseprő győzelmeinken el ne tereljék a figyelmünket, s a nevünket írják majd fel a mennybe!
Jaczkó Sándor atya
