Mondá az Úr: Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók. Amikor lejött a hegyről, nagy népsokaság követte. Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az nyomban megtisztult leprájától. Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!”
Elmélkedés
Lássuk be, a házépítés nincs annyira a vénánkban. Ösztön szintjén persze mindannyiunkban ott a vágy, hogy egy saját kis búvóhellyel rendelkezzünk. Egy olyannal, ahová bármikor visszahúzódhatunk, amikor csak akarjuk, vagy a szükség úgy hozza. Bár ez a szakasz nem kifejezetten a házépítés fortélyairól szeretne bennünket kiokítani, mégis Jézus példája bizonyos értelemben mégsem csak átvitt értelmű. Mert az a kuckó, az a házikó, aminek az oltalmat, biztonságot adó közege létfontosságú számunkra az nemcsak fizikai otthonunkat jelentheti. Van egy (az örök élet szempontjából) sokkal fontosabb kuckónk, a lelkünk, a lelki életünk. Ha ezt az Istentől kapott „épületet” bizony nem megfelelő alapokra helyezzük, akkor félő, hogy az egy nagyobb vihar következtében ledől, vagy egyszerűen csak magától összedől. Ahogy a profi építészek, mérnökök sem bízzák a véletlenre a dolgot az álomotthonok megtervezése, felépítése során, úgy nekünk sem szabad alább adnunk lelkünk alapjainak letételénél. Ők a legjobb, legalkalmasabb alapanyagokkal dolgoznak, nem spórolnak. Nekünk is igényesen, hasonló minőségi építőelemekre kell alapoznunk (lelki)életünket. Ilyen a hit, a remény és a szeretet, amelyekkel maga Isten ajándékoz meg bennünket. Legyünk mi is okosak és építsük életünket sziklára! Építsük életünket az isteni erényekre!
Ima
Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy ellátsz az élethez szükséges minden földi jóval. Köszönöm, hogy személyes példáddal kiapadhatatlan lelki forrással ajándékozol meg. Köszönöm, hogy képessé tettél a hitre, köszönöm, hogy reménysugár vagy számomra a nehéz helyzetekben, és köszönöm, hogy végtelen szereteteddel az élet értelmét ragyogtatod fel előttem. Köszönöm, hogy én is képes vagyok ezeknek az erényeknek a gyakorlására, továbbadására.
Kaskötő Miklós atya