Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és annak testvérét Jánost és fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük, arca ragyogott mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk, készítek három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet”
Elmélkedés
Itt, e részben olvasható, hogy Jézus kiválasztott három apostolt, hogy külön nekik megmutassa isteni arcát. Nemsokára a negyedik apostol, Szent Pál is részesült ebben a vakítóan gyönyörű látványban a damaszkuszi úton. Miért pont ők négyen? Valószínűleg azért, mert ők négyen alapították az első egyházközségeket, győztek meg embereket, tették őket hívőkké. Az emberekkel való foglalkozás sokszor emberfeletti energiát követel. Sértődések, előítéletek, megszólás, durva viselkedés, mind-mind próbára teszi az emberekkel, vagy gyermekekkel foglalkozó, közösséget építeni próbálókat ma is. Ilyenkor a kiégés veszélyét a megtalált és tapasztalt isteni arc szünteti meg. Ők négyen már nem feladatot, hanem munkatársi küldetést láttak a hithirdetésben, az isteni arcát is megmutató Krisztus munkatársaiként. Ha nem is a Táborhegyen, de mi is lehetünk vele egész életünkön át a csúcson.
Ima
Urunk add, hogy mi is készíthessünk Neked három erős sátrat. A lelkünket, a családunkat és az egyházközséget, ahol rögzíteni tudjuk a Veled való létet.
.Prodán Gábor
